Ki valójában Kozák Tamás?

Ki is ez a Kozák Tamás, azaz ki is vagyok én? Talán itt a blogban találkozol velem először, ezért fontosnak tartom, hogy kicsit megismerj. Igyekszem részletesen bemutatkozni, lehet néhol neked kicsit uncsi is leszek, de nézd el nekem kérlek. Azért is olvasd el a lenti életrajzocskámat, mert látni fogod, hogy nem kell csrilliárdos családba születned, nem kell hogy egy üstökös becsapódástól különleges képességed legyen ahhoz, hogy valamilyen szintű sikert érj el az életben, sikeres légy a gyerekek között. Nem kifejezetten szakmai önéletrajz, hanem olyan ismerj meg minél jobban leírás. Kezdjük is el.

Gyermekkorom

1978. április 20-án születtem Szentesen. Szüleim ekkor már kunszentmártonban éltek, így ide tértem haza születésem után. Az ezt követő egy-két évre nem nagyon emlékszem, de szerencsére árulkodó fotók bizonyítják, hogy milyen tündéri gyerek voltam. Pontosabban milyen tündéri golyó voltam. Úgy kell elképzelned, hogy 60 cm magas és 50 cm széles. Igazából nem volt nyakam (nem látszott). Innen maradt meg a mostani “erős” csontozatom is.

Oviban gyertya volt a jelem. Én igazi kis nyápic gyereknek mondanám magam. Ha betettek a sarokba, akkor ott maradtam. Fogjuk rá, hogy szófogadó voltam. Erre a korszakra úgy emlékezem, hogy nagyon bújtam a szüleimhez, nagyiékhoz. Ki voltam éhezve a szeretetre, amit maximálisan meg is kaptam.

A kunszentmártoni – akkor még – Killián Gy. Lakótelepi Általános Iskola sporttagozatos osztályába jártam. Főként atlétikai versenyekre jártunk, illetve focikapus voltam kispályán. Éppen úttörő lettem az 1371-es számú Vasvári Pál úttörő csapatban, amikor a rendszerváltás azonnal felülírta az eseményeket és azonnal kisdiák lettem úttörő pajtásból. Mindjárt negyedik osztályos koromban meg is tanultam biciklizni. (nem röhög) Utána egész kikupálódtam, mert nyolcadikban már megyei harmadik helyezett lettem a megyei kerékpáros iskolakupán (elméleti KRESZ, ügyességi és szabályossági). Általános suli végén kezdtem a kosárlabdázásba beleszeretni.  Többnyire szerettek az osztálytársaim és én is őket. Ezt az is bizonyítja, hogy egyszer sem dobáltak gyurmával, nem dobták ki a tornazsákom az emeleti ablakon, stb.. Gyerekkoromban nagyon sokat jártam vadászni édesapámmal és nagyapámmal.

Kamaszkorom

A kunszentmártoni József Attila Gimnázium vállalkozói ügyintéző szakközép osztályában folytattam a tanulmányaimat. Szuper négy év volt. Volt kis zenekarunk, amiben én autodidakta szaxofonos voltam. Nagy karriert nem futottunk be, de imádtuk. Ekkor már kosárlabda őrület volt. Játszottam a suli csapatban, a városi csapatban. Egyik évben egy barátommal és lelkes támogató csapattal megnyertük a diákigazgató választást. Rendhagyó módon ketten indultunk egy pozícióért. Ahogy megnyertük, át is adtuk az igazgatói posztot egy másik “párt” színeiben induló osztálytársunknak, mivel mi csak poénból indultunk és nem a titulusért. Nem is reméltük, hogy labdába rúghatunk, de fölénnyel nyertünk. Egyik hatalmas kampányfogásunk az volt, hogy kicsengetés helyett a sulirádión keresztül mi jelentettük be, hogy vége az órának, kezdődik a szünet. 🙂 Ugye milyen frappáns? A giminek azért vagyok a leghálásabb, mert volt gépírás óránk és megtanultam vakon (tízujjal) gépelni. Akkor pedig ezt ördögtől valónak gondoltuk mi fiúk!

Rendőr éveim

1996-ban nyertem felvételt a Miskolci Rendőr-szakközépiskolába. A szakma felé lévő érdeklődésemet az alapozhatta meg, hogy nagyapám rendőr volt, méghozzá alezredes. Arany vállap, a rendőrsapkán (amiben gyerekkorunkban játszottunk és kalauzt játszottunk) arany zsinór! Őrület! Legtöbb évet a rendőrségen a közlekedésrendészeti szakterületen dolgoztam. Voltam járőr, kb egy hónapig fogdaőr, pár évig baleseti helyszínelő, egész fiatalon közlekedési alosztályvezető, kiemelt főreferens, kiemelt főelőadó. Egy csillag híjján utólértem nagyapám, mivel főtiszt lettem, pontosabban rendőr őrnagy! 2016-ban végleg leszereltem a rendőrségtől, mivel beszippantott a gyerekszórakoztatás!

Egyéb sulik

Tanultam annyit életemben, hogy nagyon sokszor mondtam, hogy soha többé. Jelenleg tanuló megszállott vagyok. Minden újdonság érdekel ami a vállalkozásunkkal kapcsolatba hozható. A rendőr éveim mellett agrármérnök, majd másoddiplomásként környezetvédelmi szakmérnök lettem. Elvégeztem a Rendőrtiszti Főiskola tiszti átképzőjét. Van gyógynövény-, vegyiárú-, élelmiszerbolti eladó, boltvezető végzettségem. Jelenleg falusi vendéglátó képzésre járok. Résztvettem tucatnyi marketing konferencián, expón. “Eszem” a személyiségfejlesztő, szakmai könyveket. Van vadászvizsgám, fegyvervizsgám, bár nem lettem vadász. Az is lehet, hogy kihagytam valami, mert egy egész doboz tele van bizonyítványokkal. Soha nem voltam kitűnő tanuló, mindig próbáltam a lényegre szorítkozni. 🙂

Család

Ebbe nem mélyedek el nagyon. Elég annyi, hogy van egy tündéri feleségem, Mónika, vagy Sheriffné, vagy Hóanyó. Ő biztosítja a vállalkozásaink vérkeringését. Nagy fiam Totó (ha van kedve akkor sheriff-helyettes). Na ő viszont kitűnő tanuló, szép, okos, csinos. Pici kora óta kézilabdázik. Végtelenül jólelkű gyermek.

Vadnyugati Város

A rendőri munka mellett kezdtem, kezdtünk bele a vadnyugatosdiba. Valamikor mindenki életében eljön a pillanat, amikor felismeri, hogy azzal szeretne foglalkozni, amit igazán szeret csinálni. Csak az emberek 95 %-a nem tesz érte semmit, nem hagyja ott a “biztosat”, nem meri megvalósítani az álmait. Én imádok a gyerekek között bolondozni, játszani. A Vadnyugati Város megszületéséről később írok egy külön blogbejegyzést. 5 évig a rendőrködés mellett voltam Tom sheriff is. 2016-ban eljött a pillanat, amikor már nem lehetett a kettőt egymás mellett végezni. Valamelyik meló mindig hátrányt szenvedett a másik miatt, így döntenem kellett. Én a saját utamat választottam és így utólag nagyon-nagyon-nagyon jól döntöttem. Persze nagyon nehéz döntés volt, hiszen közel 20 évig voltam rendőr, az ilyesztő versenyszférába kellett átugranom és otthagynom a kb. 300.000 Ft-os havi fizetésem. Sokan bolondnak tartottak, tartanak…. Mondjuk nem állnak messze a valóságtól. 🙂 Gyerekek ezreit szórakoztatjuk a vadnyugaton évről évre. Szeretek Tom sheriff lenni.

Karácsonyfalva

Karácsonyfalva több okból született meg. Egyrészt a Vadnyugat szezonalitását akartuk kitolni. Vadnyugat tavasztól őszig, Karifalva télen. Másrészt Mónika lelkivilága itt tud jobban kiteljesedni. Karácsonyfalvát a mese, a csoda, a szépség járja át, míg a Vadnyugati Város inkább én vagyok. Az őrültködés, viccelődés, bolondozás.

Ezt titok: Én vagyok a Télapó!

Ó mennyi minden lenne még! Még azt sem tudod mi kedvenc ételem, színem, állatom, stb….  Ha találkozunk személyesen majd megbeszéljük.

A gyerekek között érzem jól magam, ott létezek, ott élek. Ami a legszebb, hogy túlnyomó részt ők is szeretnek a társaságomban. Ez a kölcsönös bizalom nem varázslat. A gyerekek közötti játék képessége, élvezete nem egy bonyolult képlet. A könyvemben leírtam azt, amit magamba szívtam az évek során. Szerintem bárki képes arra, hogy sikeres legyen a gyerekek között csak őszintén szeretni kell!

Csodás napot kívánok neked!

Kozák Tamás, Tom sheriff, a Télapó