Miért fontos, hogy olyan sokszor dicsérgessem gyermekem, amilyen sokszor csak lehet?

Megdicsérjem? Ne dicsérjem?
A dicséret!

Megfordulhat a fejedben, hogy most akkor a saját gyerekeddel kapcsolatban, vagy a vendég gyerekekkel kapcsolatban olvashatsz itt a gyerekszórakoztatásról. Nos, a válasz igen egyszerű. Mindkettő. A vendég, általad szórakoztatott gyerekekhez ugyanúgy kell viszonyulnod, mint a sajátodhoz. Ha nincs saját gyermeked, akkor se ugorj tovább, hiszen az itt írtakat fogod alkalmazni a kis vendégeidre is.

Az olajozott gyerekszórakoztatás sikere azon múlik, hogy mennyire tudod bevonni a gyerekeket a játékba, illetve milyen hatékonysággal tudod őket játékban tartani. Mindkettő komoly meló, bár könnyen gondolhatnánk, hogy minden gyerek szeret játszani. Alapesetben igen, de számtalan gátló tényező van.

Először rá kell venned a gyereket, hogy játsszon, másodszor a játékban kell tartanod ameddig csak lehet. Ennek csodálatos fegyvere a dicséret, a bók.

A gyerekek megérkezésükkor, első találkozáskor többnyire még félénkek, így fel kell őket oldani, hogy játékba lendüljenek. Magasztald mindenét. Ne öntsd rá a bók halmot, csak szép fokozatosan ”udvarolj”.

Mit dicsérj?

Minden apróságot, például a cipőjét, a ruháját, a haját, a szeme színét, a hangját, a sapkáját, a hátizsákját, a nyakláncát, a matrica tetkóját, a tízóraijában a szalámit, a kulacsát, szóval mindent! Eleinte mesterkéltnek fogod érezni a dolgot, ha nem vagy egy vállon veregető bajnok. Az idő előrehaladtával ösztönösen rá fogsz érezni, hogy mi az ami meglágyítja a kezdeti védőpajzsot. Észre fogod venni az Édith Piaf hangon köszönő ovis leányt, a Johnny Depp tekintetű félszeg negyedikest, az Armani kifutójáról érkező hercegnőket. Lehet, hogy csak te fogod így látni, de az éppen elég, ha csakugyan így gondolod.

Ami a legeslegfontosabb, amikor ezeket mondod nézz a gyerek szemébe. Egyrészt látni fogod, hogy betaláltál-e egy kicsit is, másrészt a röpülő galamb után bámulva váll fölött eldobott bók nem tűnik valami szívből jövőnek.

Gyakorolj, gyakorolj, gyakorolj!

Lesz olyan, amikor megkapod szemtől szembe, hogy ne hazudj! Lesz olyan, amikor látod rajta, hogy annyira jól esett neki, mintha kedvenc plüss macija simult volna az arcához.

A játékba vonás első lépéseinél célra vezető lehet a noszogatás is, de ennek nem nagyon vagyok a híve, csak akkor vetem be, ha nincs más mód. Az erőszakos, „márpedig akkor is” hozzáállást meg most felejtsd el. Tilos! Végképp nem akar csatlakozni, akkor neki azzal teszel jót, ha hagyod és ha kedve támad, akkor jön magától. Soha, de soha ne erőltesd, mivel ezzel csak pajzsot erősíted, ami köztetek van.

Jól van, játszanak a gyerekek. Még sincs okod hátradőlni, mivel összpontosítanod kell végig, hogy játékban is maradjanak. A gyerekszórakoztatásnak ez is egy küzdelmes eleme.

Sok játszóházban ahol jártunk ott rontották el, hogy a vendégfogadás után, pontosabban a részvételi díj kifizetése után (ez nem egyenlő a vendégfogadással) a gyerekek bevetették magukat a puha birodalomba és utána vajmi keveset törődtek velük. Pedig pár perc és már kettő- három duzzogó, vagy síró gyerek bújik elő, vagy éppen ül a sarokban egyedül. Rendszerint nincs nagy probléma, szimplán csak nem tud felmászni oda ahova a többiek, nem mer lecsúszni ott ahol a többiek, nem ugrik olyan nagyot mint a többiek. Ezek már éppen elegek ahhoz, hogy számukra a bulinak vége legyen. Ott kell lenni folyamatosan és a megfelelő pillanatban dicsérni kell őket.

Ekkor már a tetteit, a bátorságát kell elismerő szavakkal illetni. Esetenként el kell neki magyarázni, hogy miért ügyes!

A gyerekszórakoztatásról szóló – hamarosan megjelenő – könyvemben írok jónéhány praktikát, hogy hogyan és milyen szavakkal érdemes dicsérni a kis lurkókat.